現代文学 Kortárs irodalom bejegyzései 
Az Akutagava- és a Naoki-díj
Japán két legjelentősebb irodalmi díja, mindkettőt évente kétszer osztják ki. Előfordul, hogy nem adják ki, illetve néha ketten kapják. Teljes nevükön Akutagagva Rjúnoszuke-díj és Naoki Szandzsúgo-díj.
A díjakat Kikucsi Kan (1888-1948) alapította 1935-ben, és azóta is folyamatosan fennállnak, bár 1945-től 1948-ig mindkét díj átmenetileg szünetelt (a Naoki-díjnak '44. második felében sem volt már díjazottja).
Az Akutagava-díjat már nyomtatásban megjelent "magas" irodalmi novellákért, kisregényekért adják, frissen debütált íróknak.
Az első félévi díjazott az előző év decemberétől májusig, a második félévi a júniustól novemberig megjelent művek közül kerül ki, és a bizottság július, illetve január közepén hoz végleges döntést.
A díjazott jutalma egy Longines zsebóra, hozzá pedig jelenleg egymillió jen. A nyertes művet a Bungei Sundzsú nevű havilapban (amelyhez az egész díj szorosan kötődik) jelentetik meg.
A tíz fős kiválasztó bizottságnak talán csak egy mostani tagja ismert Magyarországon: Murakami Rjú, a "másik" Murakami, akinek a Nyakig a miszóban c. műve jelent meg magyarul néhány évvel ezelőtt. Ő maga 1976 első felében kapta meg az Akutagava-díjat, a Majdnem végtelenül átlátszó kék c. írásáért. (Ez több, mint 3,5 millió példányban kelt el, és maga a szerző filmesítette meg. Akkora szerepe volt a modern japán irodalomban, hogy igazából nem is értjük, honnan jutott eszébe az Ulpius-Háznak előbb a miszót tálalni.)
Érdekesség, hogy Murakami Haruki viszont soha nem lett Akutagava-díjas. 1979-ben a Hallgasd a szél dalát c. művét jelölték a 81. Akutagava-díjra, majd a rákövetkező évben az 1973-as flipper címűt a 83-ra, de hiába, még várnia kellett néhány évet, hogy értékeljék az írásait. (Valami azt súgja, hogy ez a két kisregény is meg fog jelenni egyszer a Geopen Kiadónál.) Az utóbbi években rendszeresen megjósolják, hogy most már tényleg Murakami Haruki kapja az irodalmi Nobel-díjat, de egyelőre azzal sincs szerencséje.
Lemaradt egyébként a díjról még a kezdetekkor Dazai Oszamu (/Dadzai Oszamu) is, akinek a Hanyatló nap c. művét olvashatjuk magyarul. Továbbá Misima Jukio és Noma Hirosi (Légüres övezet) pont akkor voltak friss írók, amikor a díj szünetelt, így az újrainduláskor már nem kaphatták meg.
A fentieken kívül magyarul az alábbi Akutagava-díjasoktól jelent meg legalább egy kötet:
Inoue Jaszusi
Abe Kóbó
Endó Súszaku
Kaikó Takesi
Óe Kenzaburó (/Óe Kendzaburó)
Kanehara Hitomi
Kicsit rosszindulatúan hadd jegyezzük meg, hogy főként ez utóbbi szerző művének fényében nem igazán világos, hogy mit is értenek "magas" irodalmon a díjazók.
A szórakoztató vagy népszerű irodalom kiemelkedő műveire adják ezzel szemben a Naoki-díjat - szintén zsebórát az egymillió jennel. Feltűnő viszont, hogy a scifit vagy a fantasyt valahogy mégsem számolják a szórakoztató irodalomhoz, mert akkor azért valószínűleg lett volna nyertes mű az évek során. (Lemaradtak róla olyan nagy nevek, mint Komacu Szakjó, Hosi Sinicsi, vagy Cucui Jaszutaka.)
Ezt a díjat már elvileg nem csak újoncok kaphatják, bár eredetileg ugyanúgy a névtelen írókat célozta, mint az Akutagava-díj. A kettő között nem tiszta a határ, így sok minden megesett már az évek során. Volt, hogy egy művet mindkettőre jelöltek, vagy egy korábbi Akutagava-díjra jelölt később Naoki-díjas lett.
A jelenlegi kilenc zsűritag közül többnek is jelent meg már műve magyarul:
Kirino Nacuo, Mijabe Mijuki, Vatanabe Dzsunicsi (esetleg Dzsun'icsi, de semmiképpen sem Junicsi szegény, ahogyan a borítón szerepel.) Ők egyben korábbi díjazottak is. Rajtuk kívül Ibusze Maszudzsi olvasható még nálunk.
Sibata Tojo, a virágba borult kiszáradt fa - Idén lesz száz éves az első kötetes költőnő
Sibata Tojo* bestseller költőnő Meidzsi 44. évében (1911-ben) született. Végigélte az utána következő Taisó (1912-26) és Sóva-kort (1926-89), majd a jelenlegi Heiszei-korból is tizenöt évet, mire a fia bíztatására verseket kezdett írni 92 évesen. Idős napjaiban ugyanis klasszikus japán tánc volt a hobbija, de fizikai állapota miatt arról kénytelen volt lemondani. Idén, Heiszei 23. évében, június 26-án lesz száz éves.
A Szankei Simbun olvasói műveket közlő "Reggeli versek" c. rovatában közölték időszakosan harmincöt költeményét, majd magánkiadásban is megjelentette őket. Végül az Aszuka Sinsa kiadó tavaly márciusban kihozta addigi összes, 42 versét Kudzsikenaide (Ne add fel) címen, amely mostanra több, mint másfél millió példányban kelt el.
A kötet Taiwanban és Koreában is megjelent, az utóbbiban több, mint húszezer példány fogyott belőle.
A címadó vers így hangzik:
Ne add fel
Ne sóhajtozz,
hogy milyen boldogtalan vagy
A napsugarak és a szellő
senkivel sem kivételez
Álmokat
mindenki egyaránt láthat
Nekem... Sokszor volt nehéz
de jó, hogy éltem
Te se add fel
S mivel egyik nagy álma, hogy világszerte olvassák a műveit, bátran lefordítunk most még kettőt a negyvenkettőből:
Kórterem
Kezdve velem,
aki 95 éves,
94 éves, 89 éves, 86 éves
- egy kórterem négy nővel
Amikor látogatóba jönnek
kinek-kinek a rokonai,
megtelik öregekkel
Közlekedési dugó
a kerekesszékek miatt
Hátam mögött
a sok vidám hanggal
én
a fiam karjára támaszkodom
az ablakból
a tiszta eget nézem
Spórolás
Én... Ha valaki
megajándékoz a kedvességével
félreteszem a szívembe
Amikor elszomorodom
előveszem
és jó kedvem lesz
Te is... Mostantól
Kezdj el félretenni
A nyugdíjnál
jobb lesz
A kiadó közel húszezer levelezőlapot kapott az olvasóktól, köztük olyanok is voltak, akik a verseknek köszönhetően tettek le az öngyilkosságról.
Tojo-szan szerint fordítva van, ő lehet hálás a jó visszhangnak, hiszen virágba borult tőle a kiszáradt fa.
Verseskötet esetében már néhány ezres példányszám is szép eredmény Japánban. Ilyen nagy láz nem is fordul elő túl gyakran, legutóbb az 1987-ben megjelent Saláta emléknap c. kötet (Tavara Macsi műve) bolygatta meg ennyire az eladási listákat.
Képet itt lehet a hölgyről látni.
*angolos átírásban Shibata Toyo
