Bardócz Árpád bejegyzései 
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 7. Abe no Nakamaro
天の原ふりさけ見れば春日なる三笠の山に出でし月かも 安倍仲麿
A tágas égre
felpillantván mit látok:
a kaszugai
Mikasza-hegynél régen
ugyanez a Hold jött fel
(Abe no Nakamaro)
Nakamaro Kínából hazaindulván emlékszik vissza a sok évvel azelőtti Holdra. A Tang-Kínába küldöttek a Mikasza-hegyen imádkoztak a szerencsés útért indulás előtt.
Kaszuga a mai Nara város területén van, a Mikasza-hegyen található a Kaszuga-szentély.
A vers második felének a fordítása például így is hangozhatna:
egyazon Holdat
mint rég a kaszugai
Mikasza-hegy ormánál
Ám amennyire lehet, igyekszem a gondolatok eredeti sorrendjét megtartani. Ha előre hoznám a "csattanót", a maradék két sor már csak puszta töltelék lenne.
A Kokinsú kilencedik kötetében (Utazás, 406.) található. Ott magyarázat (kotobagaki) is van hozzá: "Kínában, a Holdra feltekinvén írta". Ha minden igaz, Nakamaro a tiszteletére rendezett búcsúünnepségen költötte, ami után végül is nem sikerült hazatérnie.
Abe no Nakamaro (698-770) a Nara-kor közepén élt, és fiatalon (717) elküldték tanulni a Tang-Kínába. Harminc év után egyszer megpróbált hazamenni egy japán küldöttséggel, de viharba keveredett és Vietnamban kötött ki, ahonnan visszament Kínába. Végül ott élte le az életét. A korabeli híres költőkkel, Li Bo-val és Wang Wei-jel is barátságot kötött. Az előbbi verset is írt bánatában, amikor fülébe jutott a pletyka, hogy hazautazás közben Nakamaro vízbe fúlt.
A Soku Súisú-ban (1276) van még egy verse.
A magyar irodalomra tett hatása pedig alant olvasható.
Bardócz Árpád 1920-ban megjelent Japán versek c. művében így szerepel:
Honvágy
- Nakamaro -
Sokszor honvágy fog el
s szemem távolba lát -
látom fehérleni
kis házunk oldalát.
Látok hegyormokat
meg sziklás, zord falat
s virágos réteket
aranyló hold alatt...
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 3. Kakinomoto no Hitomaro
あし曳きの山鳥の尾のしだり尾のながながし夜をひとりかもねむ 柿本人麻呂
Hosszan nyúlik el
a hegyi fácán farka
hosszan akárcsak
a mai éjszaka ha
egyedül kell töltenem
(Kakinomoto no Hitomaro)
A Súisú c. antológiából való. A Manjósúban még anonymusként szerepel a vers (2813.), valószínűleg később társították Hitomaróhoz.
A hosszú éjszakák az ősz jellemzői, így ez egy őszi költemény. Egyes magyarázók szerint ez a vers női szemszögből íródott: a hölgy otthon várja kedvesét, aki vagy jön, vagy nem. (Ezidőtájt a nemes férfiak éjjel látogatták a hölgyeket, és hajnalban távoztak.) A Heian-kor (794-1185) második felétől előfordult ugyan, hogy férfiak női szemszögből írtak verset, de szerintem semmi szükség leszűkíteni a jelentést. A farka különben csak a fácánkakasnak hosszú...
A mű nyitószava az "asibiki no" (régebben zöngétlenül "asihiki no"-nak ejtették) ún. párna-szó (makurakotoba), azaz egy jelző, vagy jelzős szerkezet, amely után meghatározott szavak állhatnak. Ezt a kifejezést például mindig a "hegy" jelentéskörzetébe kapcsolódó szavak követik. A szóval csak egy probléma van fordítástechnikai szempontból: nem lehet tudni, mit jelent.
Ráadásul állítólag a hegyi fácánok nappal együtt vannak, de az éjszakát külön töltik... A vers hatására alakult ki a szokás (szintén állítólag), hogy nászajándékba nem szabad hegyi fácánt küldeni.
Érdekességképpen a vers Kosztolányi-féle változata így hangzik:
ÉJ
Kakimoto no Hitomaro
Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán
ezüstös, hosszú tolla,
csak bódorog botolva
annak, ki egyedül virraszt az ágyán.
A vakáknak nem szokott címe lenni, ezt feltehetőleg az a fordító adta neki, akinek a művéből Kosztolányi dolgozott.
Bardócz Árpád 1920-as kötetében pedig így szerepel:
Egyedül
- Hitomaro -
Aranyfácán rikolt a fák alatt;
az ablakon beleng a rét szaga.
Magam vagyok: hiába vártalak -
be lassan múlik most az éjszaka!
Kakinomoto no Hitomaro (VII.sz.vége-VIII.sz. eleje) az egyik leghíresebb a Manjósú költői közül, a "Harminchat költőóriás" egyike, a későbbi korokban a költészet egyik isteneként tisztelték. Dzsitó császárnőnek és Tenmu császárnak is szolgált, sok költeménye udvari témájú. Nevéhez fűződik az ún. csóka ("hosszú dal") versforma kiteljesítése. A Manjósúban 18 csókája és 67 tankája ("rövid dal") szerepel, illetve később más császári parancsra készült antológiákba is beválogatták 248 költeményét, de ezekből sok valószínűleg nem a sajátja.
