Dzsitó császárnő bejegyzései 
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 3. Kakinomoto no Hitomaro
あし曳きの山鳥の尾のしだり尾のながながし夜をひとりかもねむ 柿本人麻呂
Hosszan nyúlik el
a hegyi fácán farka
hosszan akárcsak
a mai éjszaka ha
egyedül kell töltenem
(Kakinomoto no Hitomaro)
A Súisú c. antológiából való. A Manjósúban még anonymusként szerepel a vers (2813.), valószínűleg később társították Hitomaróhoz.
A hosszú éjszakák az ősz jellemzői, így ez egy őszi költemény. Egyes magyarázók szerint ez a vers női szemszögből íródott: a hölgy otthon várja kedvesét, aki vagy jön, vagy nem. (Ezidőtájt a nemes férfiak éjjel látogatták a hölgyeket, és hajnalban távoztak.) A Heian-kor (794-1185) második felétől előfordult ugyan, hogy férfiak női szemszögből írtak verset, de szerintem semmi szükség leszűkíteni a jelentést. A farka különben csak a fácánkakasnak hosszú...
A mű nyitószava az "asibiki no" (régebben zöngétlenül "asihiki no"-nak ejtették) ún. párna-szó (makurakotoba), azaz egy jelző, vagy jelzős szerkezet, amely után meghatározott szavak állhatnak. Ezt a kifejezést például mindig a "hegy" jelentéskörzetébe kapcsolódó szavak követik. A szóval csak egy probléma van fordítástechnikai szempontból: nem lehet tudni, mit jelent.
Ráadásul állítólag a hegyi fácánok nappal együtt vannak, de az éjszakát külön töltik... A vers hatására alakult ki a szokás (szintén állítólag), hogy nászajándékba nem szabad hegyi fácánt küldeni.
Érdekességképpen a vers Kosztolányi-féle változata így hangzik:
ÉJ
Kakimoto no Hitomaro
Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán
ezüstös, hosszú tolla,
csak bódorog botolva
annak, ki egyedül virraszt az ágyán.
A vakáknak nem szokott címe lenni, ezt feltehetőleg az a fordító adta neki, akinek a művéből Kosztolányi dolgozott.
Bardócz Árpád 1920-as kötetében pedig így szerepel:
Egyedül
- Hitomaro -
Aranyfácán rikolt a fák alatt;
az ablakon beleng a rét szaga.
Magam vagyok: hiába vártalak -
be lassan múlik most az éjszaka!
Kakinomoto no Hitomaro (VII.sz.vége-VIII.sz. eleje) az egyik leghíresebb a Manjósú költői közül, a "Harminchat költőóriás" egyike, a későbbi korokban a költészet egyik isteneként tisztelték. Dzsitó császárnőnek és Tenmu császárnak is szolgált, sok költeménye udvari témájú. Nevéhez fűződik az ún. csóka ("hosszú dal") versforma kiteljesítése. A Manjósúban 18 csókája és 67 tankája ("rövid dal") szerepel, illetve később más császári parancsra készült antológiákba is beválogatták 248 költeményét, de ezekből sok valószínűleg nem a sajátja.
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 2. Dzsitó császárnő
春すぎて夏きにけらし白妙の衣ほすてふあまの香具山 持統天皇
A tavasz elmúlt
és úgy tűnik, itt a nyár
hisz fehér vászon-
köntösök száradnak már
az égi Kagu-hegyen.
(Dzsitó császárnő)
A holdnaptár szerint az év első három hónapja a tavasz, a második három pedig a nyár.
Az eredeti költemény a Manjósúban (28., szintén Dzsitó császárnő műveként) szerepel, és néhány ponton eltér ettől. A Manjósúban csak egyszerűen bizonyíték a nyárra a száradó köntösök látványa, ám ebben a versben az "úgy tartják"/"azt mondják" szófordulatot használja a köntösökkel kapcsolatban. Tehát precízen szólva a fordítás inkább az eredetihez áll közel, mikor így is kinézhetne a második fele:
s ilyenkor fehér
ruhákat szárítanak
az égi Kagu-hegyen.
Ám valami fehéret mégiscsak láthat a hegyen, ami a nyarat jelzi, ezért mi maradunk az első változatnál. A régi kommentárok között is volt, amely szerint a köntösök fehér virágokra utalnak. Kérdés persze, hogy a császárnő szemei előtt van-e a hegy, vagy csak elképzeli.
Megszemélyesítve pedig maga a hegy is szárogathatná fehér köntösét akár.
A Kagu-hegy az ún. Három Jamatói Hegy (Jamato Szanzan 大和三山) egyike, az Unebi-hegy és a Miminasi-hegy mellett. A legenda szerint az égből pottyant, szent hegy, állandó jelző mellette az "égi", és gyakran találkozunk vele a versekben. Nem mellékes, hogy ez a három hegy körülöleli Fudzsivara-kjót, az újdonsült fővárost (lásd lejjebb).
Dzsitó császárnő (645-702) a 41. uralkodó. Férje, Tenmu halála után került trónra (686-697), és Fudzsivara-kjóba költöztette a fővárost. Kínai mintára épült, Japán első "igazi" városa.
A vers a Sin Kokinsúból ("Új Régi és új dalok gyűjteménye", 3.kötet, Nyár 175.) való.
A császárnőnek hat verse található a Manjósúban, ebből négy a férje halála felett érzett fájdalmáról szól.
