Goszensú bejegyzései 
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 10. Szemimaru
これやこの行くも帰るも別れては知るも知らぬもあふさかの関 蝉丸
Ez a bizonyos,
Ahol jönnek és mennek...
- Viszontlátásig -
Barátok, idegenek:
A Találkozás-hágó.
(Szemimaru)
A Goszensú 15.kötetében (Vegyes I., 1089.) szerepel. Ott magyarázat (kotobagaki) is van mellette a keletkezéséről, miszerint "Amikor Találkozás-hágónál (Ószaka no szeki) épített kunyhóban lakott, a járókelőket elnézvén [írta]"
Itt lehetett kelet felé elhagyni Kiotót, és idáig kísérték az utazókat az otthon maradók - tehát az elválás helye is a Találkozás-hágó.
A Találkozás-hágó gyakran szerepel természetesen utazásról szóló költeményekben, de a neve miatt gyakori utamakura* szerelmes versekben.
Sokak szerint az a buddhista nézet tükröződik ebben a műben, hogy semmi sem állandó, és akik találkoztak, azoknak el kell válniuk.
Szemimaru (9.sz. második fele) a Heian-kor hat költőóriásának (Rokkaszen) idején élt, ha élt, bár valószínűleg csak a legendákban.
Ezek szerint Daigo császár vak fia volt, és visszavonult a világtól. Híres biva-lant játékos volt.
*UTAMAKURA: Versben gyakran megénekelt helynév, amihez idővel a szokásjog által meghatározott asszociációk kapcsolódtak. Például az Ószaka no szeki-hez a találkozás, a Tacuta-hegyhez az őszi falevelek, vagy Josino-hoz a cseresznyevirág vagy a hó.
A szó eredetileg a költészetben használatos párnaszavak (makurakotoba), bevezető kifejezések (dzsokotoba), állat-, növény- és helynevek összefoglaló neve volt.
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 9. Ono no Komacsi
花の色は移りにけりないたづらにわが身世にふるながめせし間に 小野小町
Hana no iro va / ucurini keri na / itadzurani / vagami jo ni furu / nagame szesi ma ni
Virágom színe
teljesen kifakult már
Észre se vettem
noha megesett ez-az
csak bámultam az esőt
(Ono no Komacsi)
Éneklünk a természetről, de közben valami egészen másról szól a dal: a kora középkori japán költészetben is közkedvelt módszer volt ez a "kétrétegű" verselés.
A hosszú tavaszi esőt bámulva megállapítom, hogy kifakult a virág - s mire észrevettem magam, a fiatalságom is a múlté már.
Az előző bejegyzésben említett szójátékok (kakekotoba) jelenléte teszi izgalmassá a művet: "nagame" (1. hosszú esőzés 2. bámulni, szemlélni), "furu" (1. eső esik 2. idő eltelik).
A virág persze cseresznyevirág. A szakura szépségének az is elengedhetetlen része, hogy csak rövid ideig tart. Idén ráadásul az esőnek köszönhetően a színe is kifakult, még fájdalmasabban lerövidítve az időt, amíg gyönyörködhetünk benne. Mivel is telt az ifjúságom?
A Kokinsú második kötetéből (Tavasz II, 113.) való.
Ono no Komacsi (?-?, 9.sz. közepe) a Heian-kor egyik legjelentősebb költőnője, híres volt szépségéről is. Ninmjó és Montoku császároknál szolgált udvarhölgyként.
A legenda szerint annyira szép volt, hogy nem akarta alább adni a császárnéségnél, és addig-addig utasítgatta vissza a kérőket, míg hozzáment egy vadászhoz. Gyerekük is lett, de férjével egyetemben hamar meghalt, Komacsi pedig koldusként végezte. Ezen kívül is rengeteg legenda kapcsolódik hozzá.
Valódi neve nem ismert. A Komacsi eredetileg nem tulajdonnév, hanem egy udvarhölgy-elnevezés.
Versei elvileg a Komacsi Sú-ban (Komacsi Gyűjtemény) találhatóak, de csak a Kokinsúban és Goszensúban szereplő huszonegy mű biztosan az övé.
A Heian-kor hat, illetve harminchat költőóriása közé egyaránt beleszámolják. A hat költőóriás egyetlen női tagja.
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 1. Tendzsi császár
秋の田のかりほの庵の苫をあらみわが衣手はつゆにぬれつゝ 天智天皇
Az őszi tarlón
összetákolt lakhelyem
tele van réssel:
köntösöm ujját egyre
csak áztatja a harmat
(Tendzsi császár)
A Heian-kori közmegegyezés szerint a harmattól lucskos ruhaujj igazából "könnyáztatta".
Kérdés, hogy honnan jut eszébe egy császárnak ilyen szituációt megénekelni, próbálták is sokféleképpen magyarázni. Viszont a Manjósú 2174. éneke igen-igen hasonló ehhez, ám Anonymus. Feltételezhető, hogy ez a népdal végül felvette a Heian-kor divatos ritmusát, és még szerzője is akadt.
Tendzsi császár (626-671) a 38. japán császár, nevéhez kötődik a Szoga-család elsöprésével véghezvitt nagy Taika-reform. Uralkodása alatt (668-671) költöztették Ócuba a fővárost.
Ez a műve a Goszensúban ("Későbbi válogatás", császári parancsra készült antológia, 951) található, híres versei szerepelnek még a Manjósúban (VIII.sz.), azaz a Tízezer levél gyűjteményében, bár kettő kivételével kétséges, hogy valóban ő szerezte-e őket.
A hagyomány szerint a Heian-kor (794-1185) uralkodói az ő leszármazottai voltak, míg a korábbi Nara-kor (710-794) császárai az öccse, Tenmu (a 40. császár) utódai. Feltételezik, hogy iránta való tisztelete jeléül helyezte ezt a költeményt a gyűjtemény elejére Fudzsivara no Teika.
