Jazaki Szecuo bejegyzései 
Kaneko Miszuzu - A híresen ismeretlen költőnő
Ha Kaneko Miszuzu* (1903. ápr.11.-1930. márc. 10.) nevét nem is biztosan, az alábbi költeményét minden tévénéző, japánul értő ember ismeri a március 11-i nagy földrengés és cunami óta.
A televízió hetekig szinte csak híradót, hírműsorokat közölt, néhány társadalmi célú reklámmal higítva, majd fokozatosan visszatért minden a régi kerékvágásba, illetve a kereskedelmi reklámok a képernyőre. A "néhány" tényleg nem jelent nagy választékot, mert aki kíváncsi volt a hírekre, az pár napon belül kívülről fújta a reklámokat, és ennek köszönhetően ismeri ezt a verset az egész ország.
Visszhang ez?
"Játsszunk!" - mondom
"Játsszunk!" - feleli.
"Hülye!" - mondom
"Hülye!" - feleli.
"Már nem játszom" - mondom
"Nem játszom" - feleli.
Aztán később
Elszontyolodom
"Ne haragudj" - mondom
"Ne haragudj" - feleli.
Visszhang ez?
Nem, akárki.
A könyvesboltokból elkapkodták a köteteit, és a katasztrófa miatt késlekedett az utánnyomás is, így nem kellett sokat várni az elektromos kiadásra.
A Kaneko Miszuzu Emlékházat elözönlötték a látogatók, és néhány kattintással a fenti vers több paródiájába is beleütközhetünk a neten. (Nem nehéz kitalálni: "Oké az erőmű?- kérdezem / Oké az erőmű. - feleli" -típusúak.)
A fiatalon elhunyt költőnőt különben nem először fedezték fel: noha gyermekvers-költőként elismerték rendkívüli tehetségét, és több lap is rendszeresen lehozta a költeményeit, legtöbb műve kéziratban maradt. Halála után bő fél évszázadba telt, hogy Jazaki Szecuo gyermekvers- és meseíró felkutassa, majd kiadja a kéziratait. 512 ismert műve van.
Verseire jellemző a megszokottól eltérő nézőpont, például a halászünnepről szólván elejti, hogy a tenger mélyén most biztos nagy a gyász.
Föld
Zsipp-zsupp! Zsipp-zsupp!
A kapált földből
Jó termő lesz majd,
S jó búzát nevel.
A napról napra
Taposott földből
Jó út lesz egyszer,
Kocsiknak való.
Kapálatlan föld,
Taposatlan föld,
Haszontalan föld?
Nem, dehogy. Az lesz
A nevesincs fű
Szállásadója.
A japán kritikusok (már a kortársak is) különösebb indoklás nélkül Christina Rossettihez szokták hasonlítani, mi egyelőre nem találtunk erre meggyőző indokot, azon kívül, hogy nő volt és gyerekverseket (is) írt.
Az alábbi műve szerepel az általános iskolai tankönyvekben:
Én, a madárka és a csengettyű
Hiába tárom szét két karom,
Nem tudok szárnyalni fent az égben.
De a madár, aki tud repülni,
Nem fut a földön oly' gyorsan mint én.
Hiába rázogatom magamat,
Nem tudok szép hangokat kiadni,
De a csengettyű, amelyik igen,
Nem ismer annyi éneket mint én.
A csengettyű, a kismadár és én,
Mind másmilyenek vagyunk, de mind jók.
Csak nyolc évvel született hamarabb, mint Sibata Tojo. Viszont még nem töltötte be a huszonhetet, amikor 1930-ban véget vetett az életének, és irodalmi munkássága mindössze öt évre korlátozódott.
A nagybátyja (aki egyben anyja második férje is volt) által kijelölt férjjel rosszul sikerült a házassága: a kicsapongó férfi még az írástól is eltiltotta idővel. Bár született egy lányuk, a férjétől kapott nemi betegség indokán sikerült kimondatni a válást. A törvény szerint viszont a volt feleség nem tarthatja magánál a gyereket, ha a férj nem akarja - Miszuzu öngyilkosságát követő napon jött volna a férj a kislányért.
Eredeti utóneve Teru. Húszévesen nagybátyja könyvesboltjában dolgozott, és akkoriban kezdte műveit újságoknak küldözgetni, Miszuzu néven.
A nagybácsi még Miszuzu anyjával kötött házassága előtt örökbe fogadta a lány öccsét. Az öccsnek nem hozták tudomására, hogy a mostohatestvére valójában az édesnővére. Zeneszerző szeretett volna lenni, meg akarta zenésíteni Miszuzu verseit. Ő őrizte a három jegyzetfüzetnyi kéziratot, amit később "felfedeztek".
Kaneko Miszuzunak furcsa viszonya van a hírnévvel.
Róla neveztek el Nepálban egy általános iskolát és egy kórház-tábort (ezeket a szerzői jogokat markában tartó Jazaki Szecuo úr tevékenységének köszönhetően), illetve egy 1995-ben felfedezett kisbolygót (100309 Misuzukaneko).
A fotó pont ma 88 éve készült róla, húsz éves korában.
* Japánul 金子みすゞ, angolos átírásban KANEKO Misuzu.
