Ninmjó császár bejegyzései 
Hjakunin Issu - Száz költő száz verse 11. Ono no Takamura
わたの原八十島かけて漕ぎ出でぬと人には告げよ海人の釣舟 参議篁
vata no hara / jaszosima kakete / kogiidenu to/ hito ni va cugejo / ama no curibune
A habos tenger
Ezer szigete felé
Kieveztem én
- Vidd meg neki ezt a hírt
Kis halászhajó!
(Ono no Takamura)
Ono no Takamura (802-852) a Heian-kor elején élt tudós, kínai verseket és vakákat egyaránt költött (ez utóbbi nem volt még olyan nagy divat akkoriban). Szaga császár (az 52. császár) kegyeltje, ám amikor 37 évesen elküldték volna a Tang Kínába a követ helyetteseként, indulás előtt galibát okozott, magára haragította a császárt, így száműzték Oki tartományba. Végül két év múlva a következő utáni császár (Ninmjó) visszahívta. Azután szép karriert futott be.
Ebben a gyűjteményben eredetileg Szangi Takamura-ként szerepel, aminek az első tagja a dainagon és a csúnagon után következő magas rangú beosztás, összesen nyolc fő lehetett egyszerre kinevezve.
Hat verse van a Kokinsúban, sok mendemonda kötődik a nevéhez, és valaki később megírta a Takamura regényét is (Takamura monogatari).
A költemény a Kokinsú 9. kötetéből (Utazás, 407.) való.
A verset a Kokinsúban szereplő magyarázat (kotobagaki) szerint akkor küldte egy hátrahagyott szerettének, amikor elindult a száműzetésbe.
Az ószakai Naniva-öbölből kellett indulnia különben, erre máskor még visszatérünk.
A fordításkor az "ezer" mellett döntöttem, de az eredetiben "nyolcvan" (jaszo) áll. Értsd "nagyon sok". A sintóban és a buddhizmusban is fontos szám a nyolc, de a klasszikus japán nyelvben és irodalomban is gyakran találkozunk vele. A nyolcszáz (jao) pl. a jaoja (zöldséges) szóban köszön vissza ma is, és szinte minden ismeretterjesztő könyv sintó bekezdése azzal kezdődik, hogy Japán a nyolcmillió isten (jao jorozu no kami) országa.
Egyszóval haladó vaka-olvasók nyugodtan behelyettesíthetik a nyolcvanat is, ugyanúgy két szótag ;)
Ha már a fordításnál tartunk: lehetett volna "nekik" is, mert a japánban nem jelölik a többes számot. Egyes értelmezők szerint az összes hátrahagyott ismerősének, rokonának üzen. Ízlés dolga.
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 9. Ono no Komacsi
花の色は移りにけりないたづらにわが身世にふるながめせし間に 小野小町
Hana no iro va / ucurini keri na / itadzurani / vagami jo ni furu / nagame szesi ma ni
Virágom színe
teljesen kifakult már
Észre se vettem
noha megesett ez-az
csak bámultam az esőt
(Ono no Komacsi)
Éneklünk a természetről, de közben valami egészen másról szól a dal: a kora középkori japán költészetben is közkedvelt módszer volt ez a "kétrétegű" verselés.
A hosszú tavaszi esőt bámulva megállapítom, hogy kifakult a virág - s mire észrevettem magam, a fiatalságom is a múlté már.
Az előző bejegyzésben említett szójátékok (kakekotoba) jelenléte teszi izgalmassá a művet: "nagame" (1. hosszú esőzés 2. bámulni, szemlélni), "furu" (1. eső esik 2. idő eltelik).
A virág persze cseresznyevirág. A szakura szépségének az is elengedhetetlen része, hogy csak rövid ideig tart. Idén ráadásul az esőnek köszönhetően a színe is kifakult, még fájdalmasabban lerövidítve az időt, amíg gyönyörködhetünk benne. Mivel is telt az ifjúságom?
A Kokinsú második kötetéből (Tavasz II, 113.) való.
Ono no Komacsi (?-?, 9.sz. közepe) a Heian-kor egyik legjelentősebb költőnője, híres volt szépségéről is. Ninmjó és Montoku császároknál szolgált udvarhölgyként.
A legenda szerint annyira szép volt, hogy nem akarta alább adni a császárnéségnél, és addig-addig utasítgatta vissza a kérőket, míg hozzáment egy vadászhoz. Gyerekük is lett, de férjével egyetemben hamar meghalt, Komacsi pedig koldusként végezte. Ezen kívül is rengeteg legenda kapcsolódik hozzá.
Valódi neve nem ismert. A Komacsi eredetileg nem tulajdonnév, hanem egy udvarhölgy-elnevezés.
Versei elvileg a Komacsi Sú-ban (Komacsi Gyűjtemény) találhatóak, de csak a Kokinsúban és Goszensúban szereplő huszonegy mű biztosan az övé.
A Heian-kor hat, illetve harminchat költőóriása közé egyaránt beleszámolják. A hat költőóriás egyetlen női tagja.
