Rokkaszen bejegyzései 
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 10. Szemimaru
これやこの行くも帰るも別れては知るも知らぬもあふさかの関 蝉丸
Ez a bizonyos,
Ahol jönnek és mennek...
- Viszontlátásig -
Barátok, idegenek:
A Találkozás-hágó.
(Szemimaru)
A Goszensú 15.kötetében (Vegyes I., 1089.) szerepel. Ott magyarázat (kotobagaki) is van mellette a keletkezéséről, miszerint "Amikor Találkozás-hágónál (Ószaka no szeki) épített kunyhóban lakott, a járókelőket elnézvén [írta]"
Itt lehetett kelet felé elhagyni Kiotót, és idáig kísérték az utazókat az otthon maradók - tehát az elválás helye is a Találkozás-hágó.
A Találkozás-hágó gyakran szerepel természetesen utazásról szóló költeményekben, de a neve miatt gyakori utamakura* szerelmes versekben.
Sokak szerint az a buddhista nézet tükröződik ebben a műben, hogy semmi sem állandó, és akik találkoztak, azoknak el kell válniuk.
Szemimaru (9.sz. második fele) a Heian-kor hat költőóriásának (Rokkaszen) idején élt, ha élt, bár valószínűleg csak a legendákban.
Ezek szerint Daigo császár vak fia volt, és visszavonult a világtól. Híres biva-lant játékos volt.
*UTAMAKURA: Versben gyakran megénekelt helynév, amihez idővel a szokásjog által meghatározott asszociációk kapcsolódtak. Például az Ószaka no szeki-hez a találkozás, a Tacuta-hegyhez az őszi falevelek, vagy Josino-hoz a cseresznyevirág vagy a hó.
A szó eredetileg a költészetben használatos párnaszavak (makurakotoba), bevezető kifejezések (dzsokotoba), állat-, növény- és helynevek összefoglaló neve volt.
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 9. Ono no Komacsi
花の色は移りにけりないたづらにわが身世にふるながめせし間に 小野小町
Hana no iro va / ucurini keri na / itadzurani / vagami jo ni furu / nagame szesi ma ni
Virágom színe
teljesen kifakult már
Észre se vettem
noha megesett ez-az
csak bámultam az esőt
(Ono no Komacsi)
Éneklünk a természetről, de közben valami egészen másról szól a dal: a kora középkori japán költészetben is közkedvelt módszer volt ez a "kétrétegű" verselés.
A hosszú tavaszi esőt bámulva megállapítom, hogy kifakult a virág - s mire észrevettem magam, a fiatalságom is a múlté már.
Az előző bejegyzésben említett szójátékok (kakekotoba) jelenléte teszi izgalmassá a művet: "nagame" (1. hosszú esőzés 2. bámulni, szemlélni), "furu" (1. eső esik 2. idő eltelik).
A virág persze cseresznyevirág. A szakura szépségének az is elengedhetetlen része, hogy csak rövid ideig tart. Idén ráadásul az esőnek köszönhetően a színe is kifakult, még fájdalmasabban lerövidítve az időt, amíg gyönyörködhetünk benne. Mivel is telt az ifjúságom?
A Kokinsú második kötetéből (Tavasz II, 113.) való.
Ono no Komacsi (?-?, 9.sz. közepe) a Heian-kor egyik legjelentősebb költőnője, híres volt szépségéről is. Ninmjó és Montoku császároknál szolgált udvarhölgyként.
A legenda szerint annyira szép volt, hogy nem akarta alább adni a császárnéségnél, és addig-addig utasítgatta vissza a kérőket, míg hozzáment egy vadászhoz. Gyerekük is lett, de férjével egyetemben hamar meghalt, Komacsi pedig koldusként végezte. Ezen kívül is rengeteg legenda kapcsolódik hozzá.
Valódi neve nem ismert. A Komacsi eredetileg nem tulajdonnév, hanem egy udvarhölgy-elnevezés.
Versei elvileg a Komacsi Sú-ban (Komacsi Gyűjtemény) találhatóak, de csak a Kokinsúban és Goszensúban szereplő huszonegy mű biztosan az övé.
A Heian-kor hat, illetve harminchat költőóriása közé egyaránt beleszámolják. A hat költőóriás egyetlen női tagja.
Hjakunin issu -Száz költő száz verse 8. Kiszen
わが庵は都のたつみしかぞ住む世をうぢ山と人はいふなり 喜撰法師
vaga io va / mijako no tacumi / sika zo szumu / jo o udzsijama to / hito va iu nari
Kis kalyibámban
Várostól délnyugatra
Éldegélek én.
Világuntak hegyének
Nevezik az emberek
(Kiszen)
Mondani sem kell, hogy a Város a fővárost, Kiotót jelöli.
A legtöbbször nagyon derűs költeményként értelmezik, azaz, hogy a szerző nyugodtan, szabadon éli az életét, míg a kívülállók azt hiszik, komoran, világundorral telve vonult vissza.
A mű a Kokinsú 18. kötetében (983.) szerepel, mint ismeretlen témájú költemény.
Jelen esetben a megértésnél jobban csak a fordítást nehezíti a vakák egyik tipikus eleme, a kakekotoba. Talán nevezhetjük szójátéknak. Magyar példával élve olyasmi, mintha a vár szót egyszeri előfordulással mind igei, mind főnévi jelentésével egyaránt felhasználnák a költeményben, megspékelve mondjuk azzal, hogy az előtte álló szó vége "lek".
Alaphangon két ilyen kakekotoba van a műben: a "szumu", amely 1. lakni 2. tiszta, nyugodt (lélekkel) jelentéssel, illetve az "u", amely 1. az Udzsi-hegy eleje 2. depressziós, életunt, nyomasztó jelentéssel bír ebben a szövegkörnyezetben.
Ha még tovább akarjuk boncolni a kifejezéseket, belemagyarázhatjuk a szarvas (sika), nyúl (u), sárkány (tacu), kígyó (mi) állatok jelenlétét is. Mások szerint viszont ettől túlzottan kifacsart lesz az értelmezés, és emiatt a vers jelentősen veszít eleganciájából.
Fontos azonban, hogy főként e mű hatására a későbbiekben az Udzsi-hegyből ún. utamakura lesz (="dal-párna", nem összetévesztendő a párna-szóval. Konkrét jelentéstöbbletű helynév. Versben előfordulva a kellő műveltséggel rendelkező olvasó korábbi költeményekre asszociál, így az adott vaka hatalmas többlettartalommal bővül).
A Gendzsi regényében Hacsi no Mija (aki Nyolcadik Herceg néven szerepel az E.G. Seidensticker angol fordításából készült Gy. Horváth László-féle Gendzsi szerelmei harmadik kötetében) is világundora miatt költözik az Udzsi-hegyre.
Kiszen (?-?, 9.sz.) Az Udzsi-hegyen (mai neve Kiszen-hegy) visszavonulva élt szerzetes - tulajdonképpen összesen ennyit tudni róla. Bizonyosan saját műve ezen az egyen kívül nem maradt fenn, de őt is beleszámolják a korai Heian-kor hat költőóriása (Rokkaszen) közé.
