utamakura bejegyzései 
Hjakunin issu - Száz költő száz verse 10. Szemimaru
これやこの行くも帰るも別れては知るも知らぬもあふさかの関 蝉丸
Ez a bizonyos,
Ahol jönnek és mennek...
- Viszontlátásig -
Barátok, idegenek:
A Találkozás-hágó.
(Szemimaru)
A Goszensú 15.kötetében (Vegyes I., 1089.) szerepel. Ott magyarázat (kotobagaki) is van mellette a keletkezéséről, miszerint "Amikor Találkozás-hágónál (Ószaka no szeki) épített kunyhóban lakott, a járókelőket elnézvén [írta]"
Itt lehetett kelet felé elhagyni Kiotót, és idáig kísérték az utazókat az otthon maradók - tehát az elválás helye is a Találkozás-hágó.
A Találkozás-hágó gyakran szerepel természetesen utazásról szóló költeményekben, de a neve miatt gyakori utamakura* szerelmes versekben.
Sokak szerint az a buddhista nézet tükröződik ebben a műben, hogy semmi sem állandó, és akik találkoztak, azoknak el kell válniuk.
Szemimaru (9.sz. második fele) a Heian-kor hat költőóriásának (Rokkaszen) idején élt, ha élt, bár valószínűleg csak a legendákban.
Ezek szerint Daigo császár vak fia volt, és visszavonult a világtól. Híres biva-lant játékos volt.
*UTAMAKURA: Versben gyakran megénekelt helynév, amihez idővel a szokásjog által meghatározott asszociációk kapcsolódtak. Például az Ószaka no szeki-hez a találkozás, a Tacuta-hegyhez az őszi falevelek, vagy Josino-hoz a cseresznyevirág vagy a hó.
A szó eredetileg a költészetben használatos párnaszavak (makurakotoba), bevezető kifejezések (dzsokotoba), állat-, növény- és helynevek összefoglaló neve volt.
Hjakunin issu -Száz költő száz verse 8. Kiszen
わが庵は都のたつみしかぞ住む世をうぢ山と人はいふなり 喜撰法師
vaga io va / mijako no tacumi / sika zo szumu / jo o udzsijama to / hito va iu nari
Kis kalyibámban
Várostól délnyugatra
Éldegélek én.
Világuntak hegyének
Nevezik az emberek
(Kiszen)
Mondani sem kell, hogy a Város a fővárost, Kiotót jelöli.
A legtöbbször nagyon derűs költeményként értelmezik, azaz, hogy a szerző nyugodtan, szabadon éli az életét, míg a kívülállók azt hiszik, komoran, világundorral telve vonult vissza.
A mű a Kokinsú 18. kötetében (983.) szerepel, mint ismeretlen témájú költemény.
Jelen esetben a megértésnél jobban csak a fordítást nehezíti a vakák egyik tipikus eleme, a kakekotoba. Talán nevezhetjük szójátéknak. Magyar példával élve olyasmi, mintha a vár szót egyszeri előfordulással mind igei, mind főnévi jelentésével egyaránt felhasználnák a költeményben, megspékelve mondjuk azzal, hogy az előtte álló szó vége "lek".
Alaphangon két ilyen kakekotoba van a műben: a "szumu", amely 1. lakni 2. tiszta, nyugodt (lélekkel) jelentéssel, illetve az "u", amely 1. az Udzsi-hegy eleje 2. depressziós, életunt, nyomasztó jelentéssel bír ebben a szövegkörnyezetben.
Ha még tovább akarjuk boncolni a kifejezéseket, belemagyarázhatjuk a szarvas (sika), nyúl (u), sárkány (tacu), kígyó (mi) állatok jelenlétét is. Mások szerint viszont ettől túlzottan kifacsart lesz az értelmezés, és emiatt a vers jelentősen veszít eleganciájából.
Fontos azonban, hogy főként e mű hatására a későbbiekben az Udzsi-hegyből ún. utamakura lesz (="dal-párna", nem összetévesztendő a párna-szóval. Konkrét jelentéstöbbletű helynév. Versben előfordulva a kellő műveltséggel rendelkező olvasó korábbi költeményekre asszociál, így az adott vaka hatalmas többlettartalommal bővül).
A Gendzsi regényében Hacsi no Mija (aki Nyolcadik Herceg néven szerepel az E.G. Seidensticker angol fordításából készült Gy. Horváth László-féle Gendzsi szerelmei harmadik kötetében) is világundora miatt költözik az Udzsi-hegyre.
Kiszen (?-?, 9.sz.) Az Udzsi-hegyen (mai neve Kiszen-hegy) visszavonulva élt szerzetes - tulajdonképpen összesen ennyit tudni róla. Bizonyosan saját műve ezen az egyen kívül nem maradt fenn, de őt is beleszámolják a korai Heian-kor hat költőóriása (Rokkaszen) közé.
